Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV

Oldal tartalma:

Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV

Letöltés Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV könyvet pdf, epub és mobi

Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV.pdf
Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV.epub
Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV.mobi

  • 393 oldal
  • eISBN: 9789630970891
  • Cikkszám: 1040256
  • Kiadás éve:

A könyv részletei Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV

Töltse le az ingyenes PDF Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV fájlt. Töltsön le több ezer ebook-ot, könyvet, regényt EPUB, MOBI formátumban, PDF-t ingyenesen és regisztráció nélkül a honlapunkon. Honlapunk egy ingyenes blog, amely lehetővé teszi ingyenes pdf-könyvek, digitális könyv letöltését, minden pdf-könyvet ingyenesen. Általában ez a könyv 10,00 EUR-t fizetett. Itt ingyenesen letöltheti ezt a könyvet PDF formátumban anélkül, hogy többet kellene költenie. A Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV PDF letöltéséhez ingyenesen kattintson az alábbi letöltési linkre.

Könyv Összegzés Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV (pdf, epub és mobi)

Szerkesztõ úr, kérem! E-KÖNYV leírása

"MÛTÕ Egy délelõtt a sebészeti klinikán Múlt heti cikkemben a mészárszék szerepelt – finomabb ízlésû olvasóim közül néhányan nehezteltek, hogy ilyen témákban lelem mulatságom s méghozzá jókora kedvteléssel. Durvasággal vádoltak, hogy a feldarabolt állati tetemnek látványa nem fordította el tekintetem – egy pacifistától és humanistától elvárna az ember némi vegetáriánus szelídséget. Bár fenntartom és ismétlem, hogy a barackba harapás és a rostélyosba harapás közt – páni értelemben – nem látok lényeges különbséget: mégis, a humanizmus emlegetése egy kicsit szíven talál. Lássuk hát az embert, ha húsról és vérrõl van szó. Véletlenül éppen aznap a sebészeten akad dolgom. Kis hiba, az ujjamon. Lehetne konzervatíven is kezelni (a bölcs természetnek valamivel lassúbb s nem mindig megbízható gyógyszereit véve segítségül), a mûtét gyorsabb és biztosabb. Az alsó emeletre vezetnek – tágas, napfényes terem, az úgynevezett kissebészet. A fehér köpenyes, fiatal orvosok hangtalanul dolgoznak – mûszer csörren, nyílnak a sterilgéz-tartályok, pedálra – jóféle aszeptikus szerek fojtó illata csap orron, ahogy belépsz, elõkészítve a megfelelõ áhítatot és respektust, ha nagyon hetyke volnál. Spanyolfalak mögül nyöszörgés, ijedt gyerekhang – aztán az obligát "ne féljen, na, nem látja, hogy nem fáj?" Hát csakugyan nem fáj. Ez a kilencedik világcsoda, hiába, az érzéstelenítés. A komoly, kedves, fiatal orvos (magam, humorista létemre az ilyet szeretem – másokat jobban megnyugtat a viccelõdõ, nagyhangú sebész) figyelmesen nézi, forgatja a beteg ujjat. Aztán szép csendes mozdulatokkal dolgozni kezd. Megtölt egy hegyes végû pravazt – a hegyét gyors, biztos mozdulattal bedöfi, alul, az egész ujj érzékenységét koncentráló idegbe. Egy szisszenés – a következõ pillanatban érzésem számára eltûnt az ujjam, nincs, megszûnt, elhagyott, nem az enyém többé – látom a szememmel, hogy van, de semmi közöm hozzá, csinálhat vele, amit akar. És álmélkodva, egyre növekvõ kíváncsisággal nézem, ahogy a finom kis kés beleszalad, buggyan a vér – aztán a beretvaélû kanál egész darabkát emel ki az ujj begyébõl. Olló kerül elõ, boszorkányos gyorsasággal, húscafatokat metél le. Varrótû, csipesz babrál a sebbel – s mindez, mintha a levegõben történne, azon a helyen, ahol az ujjamat látom, mint valami érdekes, idegen tárgyat – igen, mint mikor gyerekkoromban a szakácsné munkáját figyeltem, ahogy könnyedén és elegánsan metélte fel a csirke finom mívû izmait, vigyázva a csontok épségére.   A vért lemossák, egy kis kenõcs, kötés – kész. Két nap múlva tessék jönni kötözésre."   (részlet)

Leave a Reply